Álmos vagyok, és el fogok aludni, és nagy a fejem, és az egész fejem mosolyog, és puha az arcom, és te hozzá szeretnél érni, én meg szeretném, hogy hozzámérj. Tulajdonképp ezért izgek és mozgok, mert így ellenállhatatlan vagyok. Látom, ahogy a görcsberándult kezeid megteszik az első bizonytalan lépéseket, és ahogy egész görcsberándult testedet maga ellen vezérlik szemeid, tulajdonképp hősiesen. Aztán hozzáérsz pamut felsőrészemhez, és az alatta lévő meleg húsdarabkákhoz, amit immár érdes bőrfelületeddel simogatsz. Aztán valami húzza nehéz és egyre nagyobb fejed, picit szaggatottan, de határozottan. És adsz egy puszit sűrűn-barázdált száddal pofim tökéletes és ragyogó felületére, aztán hopp, találkozik az enyémmel.

És itt előtör belőled egy perverz mosoly, és tulajdonképp röhögsz, és így egyre falánkabb leszek, és már annyira mosolygok, hogy ennél szebben nem is tudok, és kinyílok szinte teljesen, és pisze lesz az orrom, és harapnivaló a nyakam, és átfogható a testem, és annyi minden tetszik neked rajtam, hogy azt el se tudtam képzelni. Erre nem is számítottam. 

És pár nappal később, amikor már megnyugodtál, hogy átölelhetsz és simogathatsz, amikor csak akarsz, és én is hozzád bújok, ha szépen néznek rám hadvezér tekinteted alkotóelemei, akkor majd megkezdődik testrészeink egymásnak történő bemutatása. Tulajdonképp arra gondoltam, hogy először… Nos, ezt nem közölném az összes olvasómmal.

Egy kis idővel később, pedig olyan dolgokat fogok sisteregni pici porcos füleidbe, hogy te nevetni fogsz, mint egy bölcsis, amikor felnéz a délutáni alvásból, és egy vörös hajú lány arca ragyogja körül sok-sok napfény kíséretében. És miután mindenki a legeslegjobb állapotba került, majd azt mondom neked, hogy „olyan vagy, mint egy ufó”, de majd „embert faragok belőled”, mert „szeretem a kihívásokat”. És te úgy fogsz örülni ezen mondatoknak, mint aki egész életében ezt akarta hallani. Hello!

Ok, most egy évig nem találkoztunk, de el voltam foglalva a barátommal. Tudod ő ember, saját nevelés, és tulajdonképpen értékes. És fontos.

Aztán a lány kocsi összes gombját megnyomogatta, majd ugyan ezt tettem én is, hogy minden a helyére billenjen. Majd egy ház előtt találtuk magunkat, és a kezembe nyomta a pezsgőspoharakat. Az üvegeket a kocsiban hagytuk. Üresen. 

- Psszt! A bátyám már alszik. Mmmost megmutatom a szobámat! Jjja, már láttad. Ugye te is részeg vagy? Gyere!

Talán Woody Allennek van igaza, hogy nem is gondolta volna, hogy az emberek mennyire hálásak egy kis szexért. Mondjuk szerintem nem csak ez hajtja az életet. Sajnos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.