Az év könyve: Boris Vian – Tajtékos Napok, (különdíjat kapott Ruesch – A hosszú árnyék földjén című könyve).

Az év étele: Doki-féle Sült szarvas és vaddisznó, amit a Hoportyó túra 2. napjának reggelén fogyasztottam, egy helyi szilvapálinka kíséretében, zöld virágokkal teli fekete fürdőnadrágban.

Az év eseménye: A Kaukázus megmászása (5642m), mely majd 3 hétig tartott (beleszámítva az aklimatizációs túrákat és a 3-3napos vonatutat), és a Kabardin-Balkár Köztársaság területén játszódott (Oroszországnak az a része, ahol a rendőrök még kalasnyikovval járnak).

Az év bulija: EFOTT, ahol egy csirkeburgeres előtt csókolództam egy lánnyal, aki nyelvével betöltötte az egész számat (ezzel eléggé elbűvölt) - néhány elméletem hatására, és ahol egészen megmagyarázhatatlan dolgok is történtek, melyekre nem is annyira emlékszem :).

Az év meglepetése: A  "Beszélő nyuszi vagyok" táblával ellátott ujjbáb, akinek sálja is van, meg megnyerő mosolya is, csak neve nincs (Rupert) egyelőre. És majd lent elolvashatjátok, hogy kitől is kaptam :). És szééép :).

 hamarosan folytatódik ... a prózaibb részekkel, meg a csajokkal és a részletekkel ...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.